Akadálymentes verzió

Eseménynaptár

HKSzeCsPSzoV
     1  2  3  4  5
 6  7  8  9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      
További események

Hasznos linkek



        



N Y I L V Á N T A R T Á S 
a bejelentéshez kötött
kereskedelmi tevékenységről és
működési engedéllyel rendelkező 
üzletekről

E L F O G A D O T T 
D O K U M E N T U M O K 
Helyi Esélyegyenlőségi Program 
Local Agenda 21 Program 
Környezetvédelmi Program 
Integrált Településfejlesztési Koncepció 

 
Az országos főútvonalak és vasutak által nem érintett, 11.558 hektár területű 5149 lakosú nagyközség Budapestől déli irányban mintegy 30 km-re az Ócsa -Kiskunlacháza és a Taksony - Dabas, - Kunpeszér közötti utak kereszteződésében alakult ki. Északtól dél felé mintegy 25 km hosszú, 2-8 km széles sávban elnyúló területen fekszik. Nagy kiterjedését az magyarázza, hogy a település több középkori falu (Bugyi, Vány, Ráda, Ürbő) és mára elenyészett nevű birtok területét olvasztja magába. A község határa a Csepeli síkság keleti sávját foglalja el, amely itt érintkezik a Pesti hordalékkúp síksággal, a Kiskunsági homokháttal és a Solti síksággal. E kistáj kialakulásában a Duna és annak 1920-as években lecsapolt ősi ága játszotta a főszerepet, melynek hatására különböző típusú talajféleségek alakultak ki. Felszíne így vált színessé, rajta a futóhomok és homok, illetve a tőzegsár és löszös üledék váltogatja egymást. A község határa és speciális mikroklímája - a szikesek és a vízjárta laposok kivételével - jó lehetőséget teremt a szántóföldi gazdálkodáshoz, főleg a zöldségtermesztéshez, ezért Bugyi Nagyközség fontos szerepet játszik a főváros élelmiszerellátásában. A település többi része védett természeti kincsei révén vált jelentőssé. Az ürbői határ délnyugati sávja Közép-Európa második legnagyobb pusztája, a Kiskunsági Nemzeti Park madáreldorádójáról ismert szikes pusztájába illeszkedik, melynek fő ritkasága a legnagyobb testű európai madár, a túzok. A puszta falu felöli részén fekszik az a 9,4 hektáros védett terület, ahol az egykori láprét legszebb növénye, a törpe vagy apró nőszirom nyílik.


apró nőszirom


A falu centrumában a Beleznay-kúriával, községházzal, iskolával és két templommal övezett barokk jellegű kisvárosias főtér áll. Körötte kertes házak, majd a község szélén található az ipartelepek sorozata . Mint Czagányi László - az államalapítás millenniuma és a falu újratelepülésének 270. évfordulója tiszteletére a nagyközségi önkormányzat kiadásában megjelent - Bugyi község története c. kétkötetes tanulmánya is bizonyítja, Bugyi a térség nagy történelmi múltra visszatekintő, gazdag néprajzi hagyományokat ápoló, mindemellett egyre inkább polgárosodó és urbanizálódó települése.


 Bugyi nagyközség rövid története
Helytörténetünk írott forrásait megelőző idők
A jégkorszak végén a község területe egy folyóvizekkel átszőtt, tavakkal, mocsarakkal tarkított tájba olvadt. Az 1900-as évek második felében beindult kavicsbányászat e korból számos értékes leletet hozott a felszínre, melyből kiemelkedik annak a hét nagyemlősnek 62 darabos leletegyüttese (mamut, gyapjas orrszarvú, ősbölény, óriásszarvas, rénszarvas, jávorszarvas, őstulok), mely a jégkorszak 30-70 évvel ezelőtti állatvilág reprezentálja. Bugyin és környékén a neolitikum végétől mutatható ki az ember jelenléte, de a táj a bronzkor Kr. e. 1800-tól virágzó középső szakaszában vált sűrűn lakottá. A vatyai kultúra földműves népének évszázadai után számos nép megfordult ezen a tájon. Közöttük elsősorban a szarmaták, majd a korai és kései avarok egymást követő csoportjai érdemelnek említést. Egy-egy nemzedékük egymásra rétegződő temetőjét Ürbőpusztán tárták fel. A magyar honfoglalás után Taksony vezéri székhelyének övezetébe tartozott a környék, s a fejedelmi udvart szolgáló népek szálláshelye lehetett, melyre korai ürbői leletek is utalnak.
Középkor
Bugyi községről az első írásos emlék 1346-ból való, amely egy Bwd és Apay területén fekvő birtok zálogba vételével foglalkozik. A történeti források azonban már 1321-től említést tesznek a Pereg határában fekvő Budimátéfalujáról és Budipéterföldjéről, melyeknek 1312-ig Bugyi Máté és Péter voltak a birtokosai, akik nevük szerint Bugyi faluból kirajzó kisnemesek lehettek. A középkorban magát a helynevet - s róla birtokosainak nevét is - általában így: tehát Bod, Bud, Bady, Budy alakban írták, alanyesetben. Ez egy - a magyarok körében is használatos - szláv eredetű személynévből ered, mely a Bogyiszlónak is nevet adó Budiszláv, Budivoj típusú név becéző: Bud rövidülése. Ez az ősi magyar helynévadási eljárás a XI-XII. századra volt jellemző, melyről a falu keletkezésének homályába vesző idejére is következtethetünk.
A török hódoltság kora
A község neve végül a XVII.-XVIII. században változott fokozatosan a Bud(i)-ról Bugyi-ra. Noha a térséget a tatárjárás alaposan megtépázta, Ráda, Bugyi, végül - a Szent György elhagyott templomának környékén újratelepült - Vány falvak sorsa is rendeződött, s a térségre jellemző népes köznemesi falvak közé tartoztak. A XIV.-XVI. századi források kiválóan szemléltetik e három falu középkorának izgalmas, színes világát. Nevezetesen demográfiai helyzetét, névadási szokásait, telekszerkezetét és gazdálkodását, a hatalmaskodásokat, másrészt a káptalani iskolákban, külföldi egyetemeken tanult diákok életét, akik katonai szolgálatot vállaltak, s a királyi udvar vagy vármegye szolgálatában álltak. E falvak lakossága a törökök elől a közeli mocsarakba, nádasokba menekül. Ráda és Vány már 1541-ben elpusztult, az 1546-1590 közötti defterek szerint azonban Bugyi, ahol átlag 24 háztartást és 33 felnőtt férfit írtak össze, tovább virágzott, s Ócsa és Némedi után a térség harmadik legnépesebb faluja volt. Szomszédaival együtt 1597 körül végül Bugyi is megsemmisült. Lakói a mezővárosokba és a végvárakba menekültek, a pusztát pedig a mezővárosoknak adták bérbe legelőnek.
A falu Újjászületésének korszaka
Az újabb kori fejlődés Beleznay János nevéhez fűződik, aki feleségével a szintén Nyitrából származó Grassalkovich Zsuzsannával együtt 1729-től kezdték betelepíteni református magyar jobbágyokkal e pusztát.
Az 1784-es első hazai népszámláláskor a pusztákkal együtt a községben már több mint 1600 lélek élt, a falusiak 47%-a tartozott a telkes jobbágyok, 40%-a a zsellérek, 13%-a a nemesek közé. A falu központjában a Beleznay-kúria és a reformátusoktól 1761-ben elvett oratórium helyére épített, s 1763-ban Szent Adalbertnek szentelt katolikus templom állt. Közöttük számos kisnemesi kúria, községház, szélmalom, mészárszék, korcsmák, majd zsinagóga létére van adat. A leírások arra utalnak, hogy a vizenyős laposokkal övezett Bugyi eredetileg kertes, kétbeltelkes település volt. A jobbágyterhek az úrbéri rendezés után sem érték el a törvényes maximumot, az uraság és a jobbágyai közötti patriarchális viszony csak a XIX. század elején vált fagyossá. Ekkor azonban már a Vay és a Bánffy család osztozott a földeken, melynek érdeksérelmei miatt a jobbágyság fél évszázadon át három nagy úrbéri pert folytatott. A reformátusok szabad vallásgyakorlata II. József türelmi rendelete után állt helyre. Az özvegy tábornokné anyagi támogatásával 1801-ben az egytornyú barokk református templom alapjait is lerakták, s 1803-ban szentelték fel.
 

(Református templom)

 Az 1831-ben pusztító kolera Bugyi községben is megtizedelte a lakosságot, s az 1838-as nagy árvizet is megsínylették.
Az 1848-as forradalomtól az I. világháborúig
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején a vármegye közbátorsági és állandó választmányába is többen bekerültek Bugyiról (néhányuk síremléke ma is megvan), kettő tiszti rangban, 45 honvédként 120 pedig nemzetőrként szolgálták a hazát. Az önálló paraszttá váló jobbágyok utolsó nagy birtokpere a kiegyezés idején zárult le, a volt úrbéresek pedig kiválóan hasznosították a polgári földtulajdon lehetőségeit, s megnyílt az út a tőkés gazdálkodás előtt. Ezt jelzi, hogy a népesség a XIX. század végéig közel 50%-kal bővült, és nagyra törő tervek fogalmazódtak meg. A népoktatási törvény követelményeinek megfelelően új épületekkel gazdagodtak az iskolák, helyrehozták, gazdagították a templomokat s parókiákat, 1902-ben felépült az új jegyzőlak és a községház. A parasztság soraiból néhányan a száz holdnál nagyobb birtokosok közé verekedték fel magukat, s kisebb gazdák udvarán is megjelent a vetőgép, a borona, korszerűbbé vált a gazdálkodás és fejlődött a lakáskultúra. A nagy és középbirtok gazdálkodásában is mélyreható változások következtek be. Közülük a kastélyt építő Forster Kálmán ezerholdas majorsága emelkedik ki, mely a gazdaság modernizálásában megyei szinten is figyelemreméltó eredményeket produkált. A lakosság érdekérvényesítése és integrációja előtt is új lehetőségek nyíltak. Az egyházi szervezeteken kívül olvasóegylet, hitelszövetkezet és temetkezési egylet alakult, a faluba számos tanító, orvos és szakképzett szülésznő települt.
A két világháború közötti időszak
E pezsgésnek indult életet és fejlődést az első világháború törte meg. A négy év során 711 bugyi férfit vittek el katonának, közülük 121 szenvedett hősi halált, s hagyott hadiözvegyet és 126 hadiárvát maga után. Ennek ellenére a falu egy évtized alatt kiheverte súlyos veszteségeit, s fejlődése a két világháború közötti évek második felében minden eddiginél gyorsabb ütemben folyt tovább. 1922-ben elkészült a taksonyi országút, s a községből rendszeres buszjáratok indultak a taksonyi állomásra és a fővárosba. Az évtized végére lezajlott a térség ármentesítése, mely ambivalens hatásai ellenére is jelentősen megváltoztatta a táj arculatát és újabb földterület termővé tételét helyezte kilátásba. Ahogy a század elején a lokomobil, most a robbanómotoros erőgépek, traktorok, cséplőgépek, teherkocsik s a legmodernebb agrotechnológiák elterjedése adott újabb lendületet a nagybirtokokon folyó gazdálkodásnak. Mindez a falu szegényebb rétegeinek újabb kereseti lehetőséget biztosított, s mintaadó hatása révén a paraszti árutermelésre is ösztönzően hatott. Új eljárásokat tanultak el - vasút segítségével most már elérhető, távolabb is napszámot vállaló - fiatalok a német termelési és szokásokat alkalmazó soroksári gazdáktól, s ennél is fontosabb a bolgár családok megtelepedése az 1930-as években Bugyin. Az általuk meghonosított öntözéses kertészkedés térhódítása mind a nagybirtokokon, mind a paraszti gazdaságban megfigyelhető. Az időszak végén már mintegy harminc bugyi család foglalkozott bolgárkertészettel, s árasztották el paprikával, dinnyével és különféle zöldségekkel és gyümölcsökkel a környék és a főváros piacait. Fellendült a tejtermelés és a tejkereskedelem is, melyben a Hangyát követően Bugyin is megalakult tejszövetkezetnek volt kitüntetett szerepe. A hagyományos falusi iparágak mellett újabb üzemek alakultak, s bognár, kovács, szíjgyártó, kőműves és autófuvarozó is megjelent a faluban. Az egyházak jelentős lépéseket tettek az oktatás fejlesztésére. Már az 1940-es évek első felében mindkét községi intézmény nyolcosztályos népiskolára alakult, s a ványi, ürbői és délegyházi külterületek iskolai ellátása is megoldódott, Borzaspusztán pedig Székely József földbirtokos épített saját költségen templomot. A faluban orvosi körzet, gyógyszertár és mozi működött, a tűzoltóegylet, az egyházak ifjúsági egyesületei és dalkörei mellett színjátszó kör, társaskör működése jelzi, hogy a civil szféra palettáján is új színek jelentek meg.
A második világháború és az azt követő események
A konszolidációt a második világháború eseményei törték meg. 1944. május 31-én deportálták a falu tősgyökeres zsidóságát, akikre ma már csak a kultúrtörténeti értéket képviselő XVIII-XX. századi temető emlékeztet.
 
Zsidótemető

Tavasszal a község légterében lelőtt bombázók és harci repülőgépek okoztak riadalmat, ősszel maga a falu is hadműveleti területté vált. Ennek során a templom, az iskola és parókia is találatot kapott, a kisebb csatározások során pedig mindkét oldalon számos katona vesztette életét. Ennél is nagyobb kárt jelentettek az oroszok fosztogatásai, hiszen a harcok a főváros határán még hónapokig elhúzódtak, s ezalatt a község nagyobb épületeit hadikórháznak használták. A holokauszt 42 áldozatán kívül a fronton, a hadifogságban és a polgári lakosság soraiból végül is további 87 bugyi lakos vesztette életét, tehát a második világégés mérlegét is súlyos áldozatok terhelik.
Az 1945 után megélénkülő helyi társadalom életére hamarosan rányomta bélyegét a hatalom kisajátítására törekvő MKP erőszak politikája. Az egyházak véleményét figyelmen kívül hagyva az általuk helyreállított iskolákat államosították, a nemzeti bizottságot megalapító szociáldemokratákat és kisgazdákat félreállították, s helyükbe a szélsőjobboldali magatartásuk miatt nem igazolt, majd a kommunisták szolgálatába állt kádereket ültettek. E folyamatra az 1949. március 15-i események tettek pontot, amikor egy jelentéktelen kocsmai incidens ürügyén Péter Gábor személyes vezetésével ávós századok vonulnak Bugyira, hogy a "kulákok összeesküvése" mondvacsinált ürügyén koncepciós eljárások során leszámoljanak a falu módosabb gazdáinak népes csoportjával. A kínzások és megaláztatások egyeseket öngyilkosságba kergettek, közel tucatnyi ártatlan ember pedig 1953-ig ette a recski koncentrációs tábor keserű kenyerét, s mire hazatértek, ingatlanaikat elvesztették. A falu közép-, olykor kisbirtokos gazdáit is kuláklistára helyezték s anyagilag likvidálták, a kíméletlen beszolgáltatás pedig a földreform újgazdáit is rosszabb helyzetbe hozta, mint akkor,  amikor gazdasági cselédként, napszámosként dolgozott. A hatalmas külterület szocializált majorságainak egy részén állami gazdaságokat alakítottak, de a mellettük létrejött tanyaközpontok sorsa teljesen ezek munkaerőigényétől függött. A kiosztott földek tulajdonosait téeszcsékbe kényszerítették, de a tradicionális falusi gazdák szövetkezetbe terelése kudarcba fulladt. Ennek ellenére 1956-ban a bugyi lakosság figyelemre méltó politikai érettségről tett tanúbizonyságot. A tanács önkéntes lemondása után új választást tartottak. A nemzeti bizottság irányításával gondoskodtak a község fejlesztéséről, a lakosság ellátásáról, a fővárosi kórházak támogatásáról, s a törvénytelenségekért felelős párt- és tanácsi vezetők védelmét is biztosították. Tevékenységüket a kádári restauráció után is elismerték, 1957-re azonban itt is bekövetkezett a megtorlás és a Rákosi-rezsim embereinek a visszahelyezése a hatalomba.
A begyűjtés megszüntetése nyomán ismét lendületet vett a paraszti árutermelés, de 1961 januárjában Bugyi lakóit is kollektivizálták. A volt agrármunkások deficites kis téeszeit Tessedik néven összevonták. E téesz a sok konfliktus után a térség egyik legjelentősebb agrárgazdaságává fejlődött, s mivel a szakszövetkezeti jelleg lehetővé tette a háztáji zöldségtermesztés és állattartás folytatását, a lakosság anyagi helyzete is megerősödött, s életmódja gyökeres változásokon ment át. A fővárosi ipar decentralizációja keretében ezzel párhuzamosan építették ki Bugyin a Dabasi járás első nagy ipari üzemét, a Budapesti Telefongyár gyáregységét, melyhez a fővárosi műszaki értelmiség és szakmunkásság letelepítése céljából egy többszintes lakásokból álló lakótelepet építettek. A nők tömeges munkába állítása, majd az ipari és agrárüzemek munkaerőhiánya az 1970-es években arra késztette a téeszt és agyárat, hogy jelentős mértékben támogassa a tanács óvodai, iskolai és egészségügyi beruházási programját. A két orvosi körzet gyermekorvossal és fogászattal bővült. A külterületi iskolák megszűntetésével s tantermek, központi konyha, majd tornacsarnok építésével párhuzamosan egyműszakossá fejlesztették az oktatást. Bugyin működött először és járásban leghosszabb ideig bölcsőde, és itt biztosították először az összes három-hatéves gyermek óvodai felvételét. A rendszer lehetőségeinek kimerülése az 1980-as évek derekán már itt is éreztette hatását. A téesz fokozatosan eladósodott és csőd közeli helyzetbe került, a telefongyár is egyre inkább vegetált, majd a rendszerváltozás küszöbére érve bezárta kapuit. Mindez számos családot sodort ismét létbizonytalanságba, hiszen mire a rendszerváltozás bekövetkezett, a közelmúlt gazdasági sikereiből már csak emlék maradt. Ezek a konfliktusok is hozzájárultak a helyi társadalom megélénküléséhez, a civil szerveződések és pártok helyi szervezeteinek létrejöttéhez, melyhez ösztönzést, keretet a - honismereti, ismeretterjesztő és néphagyomány-ápoló programjaival már eddig is figyelmet keltő - művelődési ház adott.
Önkormányzati választásokat követően
Az elmúlt évtizedek - a változás feszültségei és az átmeneti munkanélküliség problémái ellenére - Bugyi számára is újabb, minden eddiginél nagyobb fellendülést tartogatott. A szabad választások eredményeként megalakult nagyközségi önkormányzat hamarosan bebizonyította, hogy tud élni a megnövekedett feladataival, forrásaival és felelősségével, és új fejlődési pályára állította a községet. Fejlesztési programjainak keretében impozáns tervek fogalmazódtak meg s váltak valóra. A családi házakba bekerül a földgáz, a vezetékes víz, a telefon s a kábeltévé, megépült a helyi szennyvíztisztító és megkezdődött a csatornázás, javult az úthálózat, mely gyökeres változásokat idézett elő a lakosság életmódjában. A határban egymás után jöttek létre a kavicsbányák, s részint a kavicsra s részint az ipari dolgozók szakképzettségére építő ipari üzemek (OBO Bettermann Hungary Kft., az LB-Knauf stb.). A föld magánosítása után számos - modern módszerekkel speciális burgonyafajtákat termelő - farmergazdaság alakult, tehát az átmenettel járó pangást a gazdasági élet pezsgése váltotta fel.